"És a két macskamama továbbra is felváltva gondozta a kölyköket, még mindig összepuszilkodtak, valahányszor csak találkoztak, a kölykök már nagyobbacskák voltak, már megtanultak húst enni, főtt húst, és úgy látszott, hogy minden rendben lesz, öt kölyköt már elígértünk a szomszédoknak, úgy látszott, hogy minden visszazökken a régi kerékvágásba. Amikor egy nap összeverekedett a két macskamama, egymást hajkurászták a telken, fújtak és pofozkodtak és rikoltoztak, a fülük hátracsapva, valahányszor találkoztak, egymásnak estek, már nem is jártak be hozzánk a konyhába, és amikor egyszer mégis egymásba botlottak, nemcsak hogy összeverekedtek, de ahogy kergették egymást, hát feldöntöttek mindent, ami az útjukba került, a konyhában leverték az összes bögrét, az összes fűszertartót, letépték a függönyt és tovább dulakodtak, míg a feleségem odakint állt és zokogott, és újra csak azt hajtogatta, hogy mit fogunk csinálni ennyi macskával?" (B.H)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése