Vendégeskedés

 

 

 

mentadísz, mentabóbita

Receptlelőhely:
http://chiliesvanilia.blogspot.com/2010/10/revani-torok-grizes-piskota-kardamomos.html

Bohumil Hrabal

"A humor égszínkék celofánjába be lehet csomagolni a napi gondok elnyűtt és véres alkatrészeit."

Hrabal macskái

"Amikor leesett a hó, a macskáknak az volt a rögeszméjük, hogy ha elmegyek hazulról, hát örökre elmegyek, váltották egymást, hogy szemmel tartsanak, és mindannyiszor elkísértek a kocsmába a mély hóban, három folt, ott ugrándoztak mögöttem és elégedetten várták, hogy újra előkerüljek és hazamenjünk. Útban hazafelé felváltva ölbe vettem őket és melengettem a tappancsukat. Otthon, ha egész úton morogtak is, megbocsátottak nekem és összegömbölyödve bebújtunk az ágyba és elaludtunk. Kész gyötrelem volt, hogy az egyik éjfélkor kéredzkedett ki, a másik fél kettőkor, a harmadik pedig hajnali háromkor, úgyhogy keltem-feküdtem, keltem-feküdtem, mint egy garniszálló portása"

Hrabal macskái

"És a két macskamama továbbra is felváltva gondozta a kölyköket, még mindig összepuszilkodtak, valahányszor csak találkoztak, a kölykök már nagyobbacskák voltak, már megtanultak húst enni, főtt húst, és úgy látszott, hogy minden rendben lesz, öt kölyköt már elígértünk a szomszédoknak, úgy látszott, hogy minden visszazökken a régi kerékvágásba. Amikor egy nap összeverekedett a két macskamama, egymást hajkurászták a telken, fújtak és pofozkodtak és rikoltoztak, a fülük hátracsapva, valahányszor találkoztak, egymásnak estek, már nem is jártak be hozzánk a konyhába, és amikor egyszer mégis egymásba botlottak, nemcsak hogy összeverekedtek, de ahogy kergették egymást, hát feldöntöttek mindent, ami az útjukba került, a konyhában leverték az összes bögrét, az összes fűszertartót, letépték a függönyt és tovább dulakodtak, míg a feleségem odakint állt és zokogott, és újra csak azt hajtogatta, hogy mit fogunk csinálni ennyi macskával?" (B.H)

Portékák

Koh-i-noor Waldes patentkapocs

...de az én legszebb reklámom a Koh-i-noor Waldes patentkapocs reklámja...ezt a reklámot láttam mindig, amikor húsz évvel ezelőtt vonaton jártam be Prágába, a város közeledtét a Krása garniszálló jelezte nekem és az a szépség, amely most is mindenütt jelen van Prágában... annak a gyönyörű lánynak a fejecskéje, akinek az egyik szemére fémből készült patentkapocs van illesztve, az imagináció szemébe pattintott kék gombocska ... Tudja, hogy került abba a reklámba az a szép lány? Egy tolmács mesélte nekem, hogy egyszer a hajón Amerikából Európába utazott Waldes úrral, akinek akkor már megvoltak a Koh-i-noor patentkapcsai, de a nélkül a szép lány nélkül, mert azzal  a lánnyal csak azon a hajón ismerkedett meg pezsgőzés közben, és amikor az a szép lány, aki egyébként filmszínésznő volt, megkérdezte tőle, mi a foglalkozása, akkor Waldes úr egy kis kartonlapra erősített Koh-i-noor patentet adott neki... és a lánynak olyan jó kedve támadt a pezsgőtől, hogy a kapcsot a  szemére illesztette, mint egy monoklit, és nagyokat nevetett hozzá, és Waldes úr a pezsgő meg a színésznő hatása alatt fényképészért küldött, és a fényképész lefényképezte azt a gyönyörű lányt a patentkapoccsal a szemén... és Waldes úr megkérte a lányt, hogy engedje meg neki felhasználni a fényképet...és azóta van rajta az a lányka a Koh-i-noor Waldes ruhakapcsokon, azóta ragyogja be azzal a reklámmal még ma is... Prágát... (B.H.)

...a kis város fotográfusa koszorú alakjában csoportosította az arcképeket. A koszorú peremén a férfiak képei. Mennyi érdekes, mulatságos, jellegzetes arc! Büszke homlokok, gőgös sasorrok és megvető tekintetű szemek a díszmagyaros képeken. Aztán látni ugyanazokat az arcokat polgári ruhában: szmokingban vagy vadászkabátban. Csakhogy az arcok ekkorára szelídebbek, kedélyesebbek, vidámabbak lettek. A kabáton virág, és a nyakkendők gondosan megkötve. Akinek gyűrűje van, melltűje van, vagy szép kézelőgombja van, azt lehetőleg kitünteti a képen. (Egy mellényzsebből még ezüst szivarkatárca is kandít.) A legtöbb fotográfián látszik, hogy nem unalomból, időtöltésből készült a mester kamrájában, hanem fontos, életbevágó alkalmakkor, midőn valakinek emlékül arcképet kellett adni: talán a menyasszonynak, talán a tovább pályázó színésznőknek vagy talán csak a kassza tündérének. A fiatalabb urak legalábbis olyanformán mosolyognak a képeken, mintha örökkön-örökké készen volnának arra, hogy a nő évekig, késő öregségéig az arcképüket fogja szemlélni, sóhajtozva és elmerengve. A megyei hivatalnokok vadászkalapban, a doktorok szemüveggel és az ügyvédek komoly redingot-ban láthatók a kis városka fényképésze kirakatában. És az a kiviaszkolt bajuszú, középen kettéválasztott, bodorított fürtözetű férfiú, kezében glacékesztyűvel és frakkmellényben selyem­kendővel - bármi legyek, ha nem a városbeli táncmester... (K.Gy.)

...a nők arcképei szív-vidámító és tanulságos látványnak ígérkeztek. Néhány nőegyleti öreg hölgytől eltekintve, csupa csinos és kellemetes arcok néztek a kirakatból farkasszemet. Fehérruhás nők, kezükben csipkenapernyővel (amelyet néha válluk fölött kinyitottak, midőn is mindkét kezükkel megfogták az ernyő széleit), csipkés nyári kalapok, derékon láncok, ékszerek: ezek voltak többnyire az asszonyok. Mintha a kalapviselet a fotografáló-műhelyben csupán az asszonyok szabadalma volna, a leányfélék kalap nélkül jelentek meg. Ím, itt egymás mellett két barátnő (ha nem volnának azok, nem kerülhetnének egymás mellé), az egyiknek imakönyv, a másiknak gyöngyvirág a kezében. Csöndes, ábrándos mosollyal néznek a tengerpartról, a strandról - talán éppen az ostende-iről. A háttérben a tenger, rajta ringatózó hajó... E háttér csaknem valamennyi női fotográfián feltalálható. Vajon miért szeretik a nők a tengert? A jó barátnők bizonyosan nagyon szeretik egymást manapság is, hisz elvétették volna képüket egymás szomszédságából, ha ez nem így volna. Majd egy pepitaruhás hölgy következik, olyan karcsúan és hetykén támaszkodva a könyvesasztalra, mint valami lovarművésznő. Később pisze és mosolygó bakfisok. Lentebb egy ábrándos vénleányszerű hölgy, aki, ha nem csalatkozunk, sok festéket rakott arcára a fotográfus műtermében. Egy fogait mutogató hölgy - talán a városi tanárnő - hátratett karokkal, mellette a galambot tartó leányka kosztümben, a legutolsó farsangi  bálról... (K.Gy.)

ántik tavasz