És ott ült „egész Budapest” a „Király” szállodában a szilveszteri éjszakán.
Az a Budapest, amely ebben az időben
„vezetett”, amelynek hazája félig a Lipótváros, félig a Terézváros, de
az Erzsébetváros is volt. Az Andrássy úti palotákból jöttek a mulatságra
hangolt éjhez a felhevült polgárcsaládok, de elindultak a Bálvány
utcából is az ottani kereskedők famíliái. A Nagykörút, amely ebben az
időben a város ütőerének számított: vénája javát a „Király” szállodába
szállította, mert az volt a legelőkelőbb hotel a Körúton, tágas
csarnokaival, perzsaszőnyegeivel, megkülönböztetett udvariaskodásával, a
Körúton addig ismeretlen, figyelmes személyzetével a nagyvilágot
jelképezte. Ilyennek kellene lenni Pesten mindennek, hogy valóban
világváros legyen, mondták azok az emberek, akik gondtalan életükben
ráértek a főváros atmoszférájával és hol boldog, hol boldogtalan
életével foglalkozni.
Itt, az egész Budapesttel megtelt szállodában is, mint mindenütt ez idő tájt: a nők voltak a legfontosabbak.
Csodálatos nőkultusz volt a világon a háború
előtt, és így volt Pesten is 1912-ben, Szilveszter éjszakáján, amikor
szemügyre vettek minden nőt, aki a „Király” szállodában ez estén
megjelent.
Itt volt az Andrássy úti boltosné, aki
délidőben szokott férje üzletében tartózkodni, és ilyenformán sok
ismerősre és udvarlóra tett szert, bár rosszat a legelszántabb gonosz
nyelvek se mondhattak róla. A bolti asztal mellett is úgy tudott
viselkedni vevőivel szemközt, mintha szalonjában ülne. Miután közel volt
az Operaház, tisztában volt az ottani előadásokkal. Látta a legújabb
divatokat boltja előtt elvonulni, és a mindennapi útjába eső
könyvkereskedésben megvásárolta a legújabb kottafüzetet vagy
regénykönyvet, amelyről divat volt beszélni. Most Szilvesztert tartott
és pezsgőspohár volt keze ügyében, hogy koccinthasson, mintha nem is
volna bolt ezen a világon, amelyre gondolni szokott (...)
(Krúdy Gyula: Rezeda Kázmér szép élete - regény a szép Budapestről, 1933)
